Kategória: Hírek

Küzdelem az elemekkel a tűz és jég országában

A Wizzair közvetlen járata szombat este 8 óra körül landolt Izlandon. Mire a repülőtérről beért a busz a fővárosba, s mire onnan eljutottam a szállásomra, már sűrű pelyhekben hullott a hó. Olyan szép volt március közepén a még mindig karácsonyi pompájában kivilágított éjszakai utca a hóesésben, mint egy mesebeli díszletváros.

Másnap délután kezdődött a tanfolyam, így előtte ismerkedtem a várossal. Általában ragyogó napsütés volt, időnként egy-egy párperces eső, jégdara vágott az arcunkba, nyakunkba. A képzés megnyitója, a heti program ismertetése és a bemutatkozás a Harpa nevű konferencia központban volt, melynek egy részét kibérelték erre az alkalomra. Elterjedt a hír, hogy a vasárnap éjjel tiszta az égbolt és esélyes még Reykjavikban is látni a sarki fényt! Este 10-től a tengerparton már egy csomó ember gyülekezett, szintén sarkifény vadászok. És igen, lehetett látni a fényeket! Sajnos nem annyira élesen a városi világítás miatt, hogy a telefonomon és szépen látszott volna. De így is felejthetetlen emlék!

Másnap jött a „feketeleves”. Már gyanús volt, hogy a reggelinél kiragasztották a szélsőséges időjárásra figyelmeztetést. De ami egész nap történt, az borzalmas! Ilyenkor az izlandiak otthon maradnak, home office, online oktatás, nagyon rugalmasak ebben. Orkán erejű szélvihar tombolt és ömlött az eső. A tanfolyam miatt nekünk el kellett indulni, de rövid idő alatt még a vízhatlan ruha, cipő is átázott. Mindenki csuromvizesen, sokkolva érkezett meg az egyetemi épülethez, ahol az előadó azzal „biztatott”, hogy délutánra a vihar még erősebb lesz. Igaza lett.

Izlandon kemény időjárási viszonyok uralkodnak. Ezt itthonról fel sem lehet fogni. Öt-tíz percenként változik az idő: hó, jég, szél, eső, napsütés egy nap alatt. Többször. Egy bögrén láttam a feliratot: „If you don’t like the Icelandic weather, just wait 5 minutes.” Az egyetlen kellemes dolog, hogy este 8 körül sötétedett csak be.

A másik küzdelem: a technika! Mindennap máshová kellett menni, máshol voltak a gyülekező pontok, mindenki a maga által foglalt szálláson lakott a város legkülönbözőbb részein. GPS-szel közlekedni, appokon buszmenetrendet nézni, buszjegyet venni, érvényesíteni, időben odaérni egyáltalán nem volt egyszerű az elején - legalábbis többünknek nem, akikkel erről beszéltem. Aztán pár nap alatt belejött mindenki. Még én is.

A tanfolyamról: Structured Educational Visits &Training Seminars. Tizennégy országból kilencvenhat  tanár vett részt az egyhetes programon. Az előzetes kérdőív segítségével felmért igények szerint osztották be a résztvevőket négy nagy csoportba. A csoportokon belül is alakítottak öt-hatfős nemzetközi „alcsoportokat”, akiknek közösen kellett a hét folyamán együtt készülniük az utolsó napi prezentációra. Részt vettünk egy megnyitó plenáris ülésen, két előadáson az egyetemen, az egyik az izlandi oktatási rendszert mutatta be, a másik Izland történelmét, kultúráját, különös tekintettel a mítoszok és legendák világára. Két napot voltunk hospitálni különböző iskolákban. Én egy hét évfolyamos általános iskolát látogattam, ahol 6 – 12 éves korig tanulnak a gyerekek, illetve egy alternatívnak mondható középiskolát, ahol 16 – 19 éves korúak a diákok. Az általános iskolában a vezetőkkel történt közös beszélgetés után iskolabejárás volt, és ahol volt tanítás, mert nem volt éppen beteg a tanár, oda az órára is beülhettünk. Az utóbbiban két tanórát is láttam.

Volt közös múzeumlátogatás Reykjavikban, és egy kis ízelítőt is kaptunk Izland csodálatos természeti környezetéből. A „The Golden Circle”-nek nevezett turista látványosság a vízesések, gejzírek világa, az UNESCO Világörökségének része. Közelről láttunk gleccsert, bazaltoszlopokat, fekete homokot az óceánparton, további vízeséseket és csupa hófödte téli tájat csodáltunk az egésznapos kiránduláson.

A kultúra, a természet és a város tankönyvként szolgál új tanítási tartalmak fejlesztéséhez – tartja többek között fontos szempontnak az izlandi oktatási rendszer.

A tanfolyam egyik célja az európai értékek hangsúlyozása, az európai dimenzió szélesítése, tapasztalatok megosztása. A tizennégy országból, különböző oktatási intézményekből érkezett pedagógusok széles spektruma szemléltette európaiságunk sokféleségét és hasonlóságát.

A személyes „változásom” itt is megtörtént. Kilépve a komfortzónámból, a rengeteg információ, élmény befogadása, feldolgozása és továbbadása még hosszú ideig kitart.

Hudacsek Éva

Tovább az
Erasmus+
beszámolókhoz