DUNAKESZI SZÉCHENYI ISTVÁN ÁLTALÁNOS ISKOLA

Portoban az Erasmusszal

2019. július 20 – 27.

Porto Portugália második legnagyobb városa, Lisszabontól kb. 300 km-rel északra fekszik. Debrecen méretű, de öt metróvonal hálózza be, amelyeken könnyen eljuthat az ember bárhová; a repülőtérről a városközpontba, az óceánpartra, a környező településekre. Egy apróság nehezíti meg az idegent, aki először próbál a gyors, modern, rendkívül erős légkondival száguldó vonatra jegyet venni az automatából: hogy azt hogyan is kell csinálni! Nincs pénztáros, aki megoldaná helyzetet. Csak automata. Nem vagyok a jegykiadó automaták barátja, így először egy idős japán házaspártól, majd fiatal német srácoktól kértem segítséget. Aztán belejöttem!

A képzőintézménytől is kaptunk később kártyát öt útra való feltöltéssel, később újabb utakat kellett vásárolni. Elsőre ez azért nem egyszerű, és nincs megfelelő tájékoztató kirakva. A jegyet úgy kell elképzelni, mint egy telefonkártyát, amelyen a feltöltött jegyeket minden felszállás előtt érvényesíteni kell egy másik automatánál. A város zónákra van osztva, s mivel nekünk a legtávolabbi helyről kellett beutazni a belvárosba (erről majd később), így nem mondható, hogy a helyi közlekedés olcsó lett volna!

Porto gyönyörű! A történelmi óvárosa a Ribeira, az UNESCO világörökség része. Hangulatos utcák, rengeteg tér, zöld parkok, ódon házak, templomok sokasága. Az épületek közül sok színes csempével van kirakva. Ez egy mázas csempe, azulejo a neve, leggyakrabban kékszínnel festve. Ezzel a mázas csempével nemcsak a beltéri, hanem a kültéri falakat is díszítik. Mindenhol étterem, kávézó; az utcára kitett asztalok, rengeteg szuvenír bolt előtt, között lehet sétálni. A látvánnyal nem lehet betelni, mindig új és új élményt ad a város! És ott a Duoro folyó! A dimbes-dombos utcák (helyenként igen meredekek) ereszkednek le végül a folyópartra. Csodálatos látvány tárul elénk! A város egyik ékessége az I.Lajos nevét viselő kétszintes híd. A felső szintjén átsétálva elképesztő panorámában gyönyörködhet a látogató! A folyó túloldalán található borospincékhez a híd felső részétől libegővel is le lehet jutni, amelyen újabb távlatból csodálhatjuk a várost!

Híres helyek, amelyeket még meglátogattam: a katedrális (Sé a neve), amelynek tornyából szintén gyönyörű a kilátás; a már említett I. Lajos-híd; a főpályaudvar belső tere, amelynek falait teljes egészében azulejo csempe borítja, és a képek a portugál történelem egy-egy neves eseményét mesélik el; Rua Santa Catarina, amely nemcsak bevásárló utca, hanem itt található Porto legimpozánsabb kávéháza a Majestic Café és a Lelkek kápolnája, amely tetőtől talpig a kék csempével van kirakva. Fölcaplatva a metróaluljáróból megpillantani ezt a gyönyörű épületet, amely ott magasodik velünk szemben, igazán felemelő érzés! Híres hely még a Lello könyvesbolt, amely azzal vívta ki magának a turisták és a rajongók figyelmét, hogy itt született meg Harry Potter. Természetesen nem maradhatott ki az óceánpart sem, amelyre az egyik régi villamos vitt el. Két félnap és egy-egy este tudtunk csak beutazni a városba. A nemzetközi tanárcsoporttal az első nap hivatalos városnézés keretében ereszkedtünk le a libegővel egy borospincéhez, ahol dióhéjban elmesélték hogyan is készül a méltán híres portói bor. Természetesen kóstolással kötötték egybe a bemutatót!

A Portoban töltött egy hetem nagyon zsúfoltnak mondható, hiszen elsősorban a "Project management for cross-cultural exchange projects in Europe" képzésre utaztam, amelyet a német képzőintézmény professzionálisan szervezett és bonyolított.

A képzésen szó volt az európai projekteken keresztül történő nemzetközi együttműködési lehetőségekről, az Erasmus+ és egyéb pályázati lehetőségek gyakorlati megvalósításáról, a projektek menedzselésének kihívásairól és a váratlanul adódó helyzetek megoldási lehetőségeiről.

Különböző workshopok közül is választhattunk, ahol kiscsoportokban, interaktív formában dolgoztuk fel a témákat. A foglalkozások 9:00-től délután fél 5-ig tartottak, de a szervezők olyan tökéletesen osztották be az időnket a változatos foglalkozásokkal, hogy eszünkbe sem jutott unatkozni, a munkanap azonnal eltelt, és igyekeztünk a metróhoz, hogy minél előbb a városban lehessünk. A képzés az óvároshoz legközelebb eső Trindade metrómegállótól 35 percnyire lévő modern Porto-Maia nevű városrész egy elegáns szállodájában kapott helyet.

A huszonhat résztvevő és a négy tréner egy helyen lakott, együtt étkezett, ezért is, és a változatos csoportfoglalkozások miatt is sokat beszélgettünk. A csoport, amely a nagyszámú német nemzetiségű tanárok mellett finn, litván, lengyel, szlovák és magyar résztvevőkkel is gazdagodott, igazán nyitott, együttműködő csapattá vált. Nemcsak tudással, élményekkel, hanem új ismeretségekkel, barátokkal is gazdagabb lettem.

Hudacsek Éva

Egyéni beszámoló

Back to Top